«

»

szept
06

A környezeti tényezők okozta hatsáok értékelése: objektíven, de szubjektív alapon

A környezeti tényezők hatásainak értékelése során talán ott követik el a legtöbben a hibát, hogy túlbuzgók. Ezen azt értem, hogy a KIR vezetők (vagy a tanácsadók) igyekeznek a lehető legobjektívabb értékelő módszert kidolgozni. Ennek az indíttatásnak az eredményeként egy meglehetősen bonyolult értékelési módszer kerül bevezetésre (amit csak a tanácsadó tud alkalmazni). Ehelyett célszerűbb elfogadni azt a tényt, hogy a környezeti tényezők értékelése során nem az cél, hogy egy olyan objektív módszert dolgozzunk ki, ami egy doktori disszertáció témája is lehetne, hanem az, hogy könnyen, jól, de következetesen használható módszerünk legyen arra, hogy a környezeti tényezők hatásait kiértékeljük. Ilyenkor egyszerűen el kell fogadni, hogy az értékelés bizonyos mértékben szubjektív, mert az értékelő személyek tudása, tapasztalata alapján történik az értékelés. Legegyszerűbb ilyen módszer (amit én a kvázi objektív módszerek közé sorolok) egy egyszerű kockázat elemzés, mely során a hatás bekövetkezésének valószínűsége kerül összeszorzásra a hatás nagyságával, mértékével. Ez esetben a bekövetkezés valószínűsége során a rendszeres jelentkező hatás és az évente egyszer jelentkező hatás közötti skálát célszerű felbontani 4-5 lépésre (rendszeres, naponta 1x, havonta 1x, stb. jelentkező hatás) és ezeknek valamilyen számértéket adni. A környezeti hatás jelentőségénél pedig az alig érzékelhető, környezeti változást nem okozó hatás és a globális, az egész ökoszisztémát befolyásoló hatás közötti skálát érdemes „beosztani”, majd minden kategóriához egy számot rendelni. Ha ez megvan, akkor kész az értékelő módszerünk, most már csak a módszer alkalmazása van hátra a feltárt hatásokra, vagyis az azonosított hatásokra kell elvégezni ezt az értékelést. Sok helyen találkoztam ezzel a módszerrel és gyakran találkoztam a két típus „hibával” is. Az első, amit talán nem szabadna hibának nevezni (pedig szívem szerint annak nevezném), hogy a két értékelő tényező számait nem összeszorozzák, hanem összeadják. Nem tartom ezt helyesnek, mert a kockázat értékelés matematikai összefüggése a szorzás és nem az összeadás. Ha pedig – véleményem szerint helyesen – a két értékelő tényezőt összeszorozzuk, akkor oda kell figyelni, hogy a módszer kialakítása során a különböző kategóriákhoz rendelt számok ne tartalmazzák a nullát, mert ha bármely számot nullával megszorozzuk, akkor a szorzat eredménye is nulla, így szó szerint lenullázzuk a hatás eredményét, figyelmen kívül hagyva a másik értékelő tényező szerinti mérőszám értékét. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, hiszen a szorzótábla az általános iskola 3. (vagy 4.?) osztályos tananyaga, mégis elég gyakran találkozom ezzel a problémával.

Ezek után nincs más hátra, mint meghatározni egy határértéket, egy olyan kockázati számot, ami felett már jelentősnek kell tekinteni a környezeti tényező hatását. Ennek a számnak a megállapítása teljesen önkényes. Érdemes úgy megválasztani ezt a számot, hogy 2-4-nél több jelentős környezeti hatás ne legyen. Ha ezzel is megvagyunk, akkor már csak az van hátra, hogy kidolgozzuk, hogy ezeket a tényezőket, hogyan akarjuk kezelni, írjuk le a javaslatainkat, vigyük be a vezetőség elé, és a jól elvégzett munka tudatában dőljünk hátra. Persze nem árt figyelni a főnök arcát. Mert, ha az anyagunkat olvasva az arca eltorzul, vagy a normálistól eltérő színt vesz fel, netán ez a szín még változik is olvasás közben, például előbb sárga, majd zöld, végül vörös lesz, akkor gyorsan hagyjuk el a szobát.

Miért írom ezt? Mert ez megtörténhet, sőt gyakran meg is történik. A környezetvédelmi szakember kidolgoz egy tuti, tudományos módszert a tényezők azonosítására és a hatások értékelésére, de a módszer és annak „tudományos” végeredménye a főnököt nem érdekli. Mert a főnököt csak egy dolog fogja érdekelni: mennyibe fog ez kerül? A főnökök már csak ilyenek. Nincs érzékük a kockázatértékelés rejtelmeihez, de nagyon érdeklődnek az olyan dolgok iránt, aminek semmi köze a környezetvédelmi kockázatértékeléshez, úgy mint beruházási és működési költség.

Hogy mi a megoldás? A környezeti kockázatértékelés kiterjesztése a vezetőség szempontjaival. Pontosabban az érdekelt felek szempontjaival. Az érdekelt felek szempontjait nem érdemes leszűkíteni a menedzsmentre, inkább célszerű figyelembe venni a hatóságok, a szomszédok, a zöld szervezetek érdekeit is. Ezt megtehetjük úgy, hogy ezt az értéket is hozzászorozzuk a környezeti kockázati értékhez, de önállóan is kezelhetjük, úgy hogy az mondjuk jelentős a környezeti tényező, ha az érdekelt felek szempontjait értékelő szám meghaladja X-t. Ezzel a kiterjesztéssel egy kicsit „belenyúlhatunk” a „tudományos” értékelés sorrendjébe és fontossá tehetünk olyan tényezőket, amik lehet, hogy az értékelés során nem lennének azok, de a menedzsment számára fontos lehet (például világításra elhasznált elektromos áram).

S mi az egész környezeti tényezők és hatásaik értékelésének értelem? Mit kezdjek a jelentős környezeti tényezőkkel? A jelentős környezeti tényezőket (és azok hatásait) alapvetően három módon tudom kezelni:

1. szabályozást készítek a tényezőt okozó folyamatról, vagy a hatáskezeléséről (hulladékgyűjtés, szennyvízkezelés, stb.),

2. folyamatosan mérem az adott tényező mértékét (hulladék kibocsátás, energia fogyasztás, vízfogyasztás, légszennyező anyag kibocsátás, stb.),

3. s végül célokat tűzök ki a jelentős környezeti tényezők okozta hatások csökkentésére.

Ha például egy cégnél a legjelentősebb tényezők a hulladékok keletkezése, akkor a legfontosabb célkitűzéseknek, illetve a legfontosabb szabályozásnak, oktatásoknak is ezen témakör körül kell mozogniuk. Ha pedig az energia felhasználásról derül ki, hogy ez a legfontosabb környezeti ártalom, akkor nyilván olyan programokat kell kidolgozni, melyek csökkentik az energia felhasználást, olyan monitoring rendszert kell kiépíteni, ami az energia felhasználásról folyamatosan tájékoztatást ad, stb.

Végül még egy megjegyzés: nem csak a környezeti tényezőket, de ezek hatásainak az értékelését is célszerű rendszeresen felülvizsgálni, hiszen például egy sikeresen lezárult projekt jelentősem befolyásolhatja a hatás mértékét. Például, ha egy korábban megsemmisítésre, lerakásra ítélt hulladékot sikerül újrahasznosítani, akkor annak környezetre gyakorolt hatása csökken.